R.Zs.O. történetei: Amikor a növények szomjaznak, szomjazik a lélek



Igen, ez egy másik tanulságos történet, amelyre a háztartás tanított.


Jó pár éve vannak szobanövényeim, amelyeket innen-onnan beszererzett hajtásokból, gyökérkékből, magvacskákból nevelgettem. A gond csak az volt az első évben, hogy nem igazán voltam hozzászokva ahhoz, hogy egy másik lényt tápláljak: néha el-elfelejtettem őket meglocsolni. Szegények a nagy melegben leereszkedtek, mint egy lufi, amiből lassan szökik meg a levegő. 



virág


Pár év után azonban elkeztem figyelni a növényeket, vagy ők engem? 

Na ezt már nem tudom, csak arra lettem figyelmes egy idő után, hogy néha vannak napok, hetek, amikor egész nap szomjas vagyok, még éjszaka is felkelek vizet inni. Szomjúságomat azonban semennyi víz nem oltja. Már kezdtem mindenféle betegségekre gondolni, amikor észrevettem, hogy a növények alatt száraz a föld, a leveleik kissé meg vannak ereszkedve. Hát megöntöztem őket szépen sorban... 
és csoda történt... 
következett néhány nap amikor nem voltam szomjas, csak éppen amennyire szükséges.

Aztán ismét elfeleljtettem megöntözni őket, ismét szomjaztam, ismét elmúlt a szomjúság.

Hát.. ez is igen tanulságos történet volt számomra: azt vettem észre, hogy ha elhanyagolom magam, lelki értelemben: egész nap próbálok tervezni, agyalni, szuper komoly dolgokkal foglalkozni, akkor elhanyagolom a növényeket. 

Ezzel párhuzamosan kevesebbet figyelek a természetre, a spontaneitásra, arra, hogy a világot kissé ártatlanabbul figyeljem, semmilyen szándék nélkül. Ilyenkor a főzéssel, takarítással is rosszul állok, mert ugy-e nincs időm...

 

Röviden: amikor a növényeim szomjaznak a saját lelkem is szomjazik. 


R.Zs.O.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...