Drágakövek

Szia,


Mivel a múlt héten ígértem, hogy megosztom veled a kórházi élményeim, be is tartom a szavam.
Érdekes, hogy az élmény szót inkább kellemes, különleges események kapcsán szokták használni. Vagy szerinted nem? Pedig a negatív eseményekből is van bőven élményünk :-)

Igazából nincs is jó és rossz esemény, történés csak történés van.
Biztosan rájöttél már te is, hogy egy dolog, amit akkor negatívként, borzasztó vagy egyenesen katasztrófális dolognak véltél, később az idők folyamán rádöbbentettek, hogy nem is volt az olyan rossz, sőt inkább nagyon jó, hogy megtörtént.

Na hát ezen filozófiai eszmefuttatás után nagyon remélem, hogy az én epeműtétem sem volt hiábavaló.
Upsz, hát igen, most elárultam, hogy ezért voltam kórházban öt napot, mert sok sok kicsi édes kő volt az epehólyagomban.

A fotón láthatod is, hogy milyen picik, mégis óriási fájdalmat tudtak okozni.
Kicsit morbid a kis dobozka felirata : "A kincs benned van."
Szeretek festegetni és szeretem kézzel készített ajándékokkal meglepni az ismerőseim. Több ilyen dobozt is készítettem régebb és ez megmaradt. Gondoltam ilyen frappáns jelmondatot is írok rá, hogy ne azon a kicsiségen legyen a hangsúly, amit bele teszek majd, hanem önmagát értékelje a személy, akinek adom.
De aztán az én köveim kerültek belé és ez így, ebben a helyzetben elég durva! :-)


Az egész epés sztorim akkor kezdődött amikor megszületett Balázs. Mármint az epegörcsök.
Az tudod milyen?
Nagyon remélem nem. Szörnyű!

De ha mégis úgy érzed, hogy valami nem stimmel az emésztőrendszereddel, akkor mihamarabb tegyél meg egy pár lépést, hogy ne jussál idáig mint én.
Nálam is a legnagyobb szerepet a halogatás okozta, mert egy évig szinte semmit nem tettem, mert Bazsi szopizott, így sem gyógyszer, sem tea sem tisztítókúra se semmi nem jött szóba.

Persze, te is én is, akik meditációval foglalkozunk tudjuk, hogy először lelki szinten kell dolgozni. Ha magas rezgésszinten vagyunk, akkor ez elégséges és, meg is tudjuk oldani a problémánkat fizikai szinten is.
Itt főleg a Nabhi megtisztítására, tulajdonságainak az átélésére van szükségünk.
Konkrétan van egy barátunk, Buci bácsi, aki egyszerűen nem fizeti a betegbiztositási alapot, mert sohasem beteg. Igen, én még betegnek nem láttam, és lassan tíz éve ismerem.

Igen, ez is lehetséges, ha magas rezgésszinten vagyunk és állandó kapcsolatban vagyunk a teremtő erővel.


De ha nem tudunk elég hatékonyan dolgozni finom szinten, akkor szükség van a fizikai szinten is némi lépés megtételére.

Nagyon sok természtgyógyász és Shri Mataji is nagyon fontosnak tartotta, hogy tisztítsuk meg a májunk.
Sokáig én sem tudtam, hogy a máj, az milyen fontos szervünk.
A figyelem központja. Ezt érted?
A teljes figyelmed központja.
Ő felel azért, hogy mennyire tudsz figyelni.
Most például tudsz rám figyelni?
Vagy állandóan kattog közben az agyad, hogy holnap mit fogsz csinálni, hogy XY miért az mondta, hogy miért ilyen az idő...stb?

Milyen jó lett volna, ha évekkel korábban, a vizsgaidőszak előtt elvégzem a májtisztító kúrát és tíz napig betartom a Shri Mataji ajánlotta máj tisztítására szolgáló diétát. Lehet, hogy nem kellett volna tízszer elolvassam ugynazt a leckét :-)

Ezt a májtisztító kúrát kétszer elvégeztem, nagyon sokat segített és mindenképpen el fogom még párszor végezni.

De van amikor mindaz amit felsoroltam nem elég, bármennyire küzdünk szükség van akár karmai, akár más okból, hogy fizikai szinten átéljünk egy vagy több műtétet.
És gyakorlatilag sokszor nem is olyan szörnyű, csak a félelem teszi azzá.
Mert félünk, hogy mi lesz velünk.
Pedig csak a fizikai testünkhöz tudnak hozzanyúlni.
Félünk, mert az elménk szerint ki vagyunk szolgáltatva.
És igen, ha félünk, akkor elég durva tényleg a helyzet: Jézus Krisztusi pózba fél mesztelnül ki vagy feküdve és várod, hogy egy csapat idegen ember, szikével nyessen fel és ki tudja, hogy miket csináljon veled.

DE ha úgy nézzük a dolgokat, a forgatókönyv ugyanaz, hogy igen, van ez a helyzet, de ebben a helyzetben is ott van mindennek az irányítója, a rendezője, Isten.
Ebben és főleg ezekben a kulcshelyzetekben érezheted az isteni segítséget.
Én mondjuk Shri Mataji jelenlétét kértem, mert ő közelebb áll hozzám, de te kérheted Jézus vagy bármelyik szent vagy anagyal jelenlétét, a lényeg, hogy higgy benne!
Ilyen helyzetekben óriási segitség!
Ezért tudtam laza lenni.
Nem mondom, hogy egy kicsit nem izgultam, de teljesen lazán beszélgettem a nővérekkel, az orvosokkal, még viccelődtünk is.

 Hát képzeld én ki voltam fektetve az asztalra, bejött a sebész és lazán csak annyit mondott:

"Na, az asztal meg van terítve, akkor jó."

Aztán nem találták az alatatóorvost és poénkodtak, hogy akkor ki fog altatni.

Aztán előkerült az altatóorvos, úgyhogy én már ezekre a műveletkre, amit az alábbi videóban láthatsz nem emlékszem, csak arra, hogy ébreszt a zöld köpenyes néni.


Na jó, ha nem elég erőss a gyomrod, akkor inkább görgess lefele!

A műtőasztalon feküdve láttam ezeket az eszközöket, de fogalmam sem volt, hogy így fogják használni.


Ha ezt túlélted, akkor ajánlom, hogy nézd meg a következőt, hogy mi is történik ott bent valójában.

>>> https://www.youtube.com/watch?v=w18lxsWL66g


Csepp,  csepp, csepeg az infúzió és tudod, hogy végre túl vagy, és végtelenül hálás, hogy túl, de nem a túlvilágon.:-)

Ja és tudod még mi a jó az ilyen kórházas sztorikban?
Annyi emberrel megismerkedhetsz, jókat lehet beszélgetni, csak nagyon kell törekedni, hogy ne a betegség legyen a központi téma.

Na hát ezúttal ennyi lett volna az én kórházi élményem.

Búcsúzóul pedig kívánom, hogy a szike legyen távol tőled! :-)

Bea